Szerető (&) anya

 Hullámzás Hála a blogolásnak, felfedeztem a Péterrel való kapcsolatomban egy hullámzást. Valahogy úgy kell elképzelni tényleg, mint mikor a tengeren keletkezik egy nagy hullám - ahogy emelkedik a víz, az az édes várakozás időszaka, nem sokra a találkozástól. A találkozás maga, ahol tetőzik a hullám - ahol az érzékek és érzések a tetőfokára hágnak. Ez az extatikus állapot még akár napokkal utána is kitart. Majd jön a hanyatlás, amikor jön a túlagyalás: a "nem bírom elfogadni, hogy ez csak ennyi" meg a "hogyan lehetne úgy csinálni, hogy ne csak ennyi legyen?". Ilyenkor nehezen alszom el, mert ezeken jár az eszem. Ezeket sokszor magamban sem bírom tartani, és ezekből születnek a Péter felé kommunikált bizonytalan, frusztrált, dühös, sértődött gondolatok és szavak, amiket szerencsére ő jól le tud kezelni - meg már én is jobban, hogy nem kommunikálom őket azonnal, hanem hagyok időt magamnak a megnyugvásra. Aztán a hullám elcsendesedik, elsimul, Péterrel jól megegyezünk,...

 Vannak napok, amikor minden flottul megy. Nincsenek nézeteltérések - vagy csak olyanok, amikre már legyintesz. Könnyű a gyereket irányba tenni - vagy ha nem is, azt azonnal elfelejted, miután felülkerekedtél az adott nehézségen. Nem szív le a nap teljesen, mert ott van a másik, aki szintén tesz energiát a napba - még ha nem is segít be a házimunkába, de legalább eljátszik a gyerekkel, és ez idő alatt te tudsz haladni a csodás házimunkával, és legalább nem este 10 után kell nekiállnod a mosogatnivalónak, vagy egy hétig rohasztani, mert egyszerűen nem jutsz oda. Ezeken a napokon azt látod, hogy a másik is szívesen bohóckodik a kicsivel, és nincs rajta az a fásultság és megkeseredettség, amit annyira rettegsz viszontlátni az arcán, mert te is sokszor ezzel küzdesz. Szeretem ezeket a napokat, mert ilyenkor könnyű elhinni, hogy az élet könnyű is lehet. És rettegem az olyan napokat, amikor a férjem levert, gyenge és ágynak esik. Félek ezektől, mert már azt érzem ki belőlük, hogy magamra...

 Hullámvölgy Péter nálam járt a minap. Mivel borult az alapvető találkánk, mert én reggel dolgoztam, thívtam egy masszázsra+ebédre. Először úgy tűnt, egyáltalán nem lelkesedik sem a masszázs, sem a hozzánk átruccanás ötletéért, ami nekem marhára rosszul esett. Ebből is csak azt szűrtem le, hogy csak a nála való találkozás és szex, amit ő akar tőlem. És hogy a masszázzsal is elutasító volt, na azon konkrétan megsértődtem, amit meg is írtam neki. Végül eljött, annak ellenére, hogy megírtam, mensizek is, és ígérte, gyakorolhatok rajta, ha szeretnék. Napok óta borús hangulattal küzdöttem, és a tehetetlen dühömmel, ami az előző posztomban szinte kézzel fogható. Amint megjött, látta is az arcomon, hogy nincs minden rendben. Nem is próbáltam közeledni felé, önkéntelenül tartottam távolságot. Nem akartam beszélni, féltem attól, hogy tényleg elhagyja a számat, hogy legyen vége. Így hát ő kezdett beszélni. És a végén ketten raktuk össze azt, ami mindkettőnket, úgy tűnik, hasonlóan nyomaszt. ...

 Egy kedves barátom hangüzenetben bátorított a blogolásra, és felvetette, hogy szívesen olvasna a szeretői lét lélektanáról. Hát, nem is kell sokat várnia... Azt épp az előző bejegyzésben említettem, hogy ha jól figyelünk, tisztán meg lehet látni, hogyan működik egy ilyen kapcsolat, mi van a cukormáz mögött. Tulajdonképpen semmi. :)  Persze, nyugodtan lehet cöccögni, meg kételkedni, mentegetni neked is a szeretődet, de tudod, babám, a helyzet az, hogy az igazat mondom. A cukormáz mögött nincs semmi. Nincs ígéret, nincs szerelem, nincs hűség, nincs tisztelet... MINTHA létezne mindez, de ez csak egy jól felépített illúzió, amit bekajáltál. Az a fél, aki ezt a fajta életmódot kvázi életvitelszerűen űzi, nem akar ebből kilépni. Még érted sem. Még értem sem. Aki egy értékes embernek tartom magam. És fogadni merek, hogy te is az vagy. És hogy miért nem akar belőle kilépni, annak számos oka lehet, de a legnyomósabb az, hogy így a legédesebb a punci. Titkos, ki kell várni, és abban a ...

 november 28. Apró csodák Reggel a bölcsibe menet, miközben tolom Danit, sokszor már az aznapi teendőkön jár az eszem, vagy Péteren, vagy a férjemen. De ezen a szép napsütéses reggelen sikerül a jelenben maradni, és apró csodákra hívja fel Dani a figyelmemet. Elmegyünk egy takarítókocsi mellett a kormányablak épülete előtt, megállunk, hagyjuk, hogy elhaladjon mellettünk, majd gondolok egyet, megfordulunk, közben az is már közeledik, és véletlenül pont úgy haladunk el kanyarodva egymás mellett, mintha táncolnánk. Ezt a helyet megjegyezte, azóta minden nap várja a takarítókocsit. Kicsivel később Dani az égre mutat: madárraj halad el fent a magasban, mi meg egy madaras szobor mellett nézünk felfelé a halványkék égre. Olyan magasan szállnak, hogy szinte csak apró pontoknak tűnnek. Megállunk és nézzük őket egy darabig. Milyen szemfüles az én kicsi fiam... Hazaúton, ahogy egy irodaépület mellett haladunk el, megállok, mert Dani mond valamit, amit nem értek, odahajolok. Már nem tudom, mi ...

Büszkeség Amikor az ember először sodródik bele egy szeretői kapcsolatba, eleinte még nem látja át annak működését. De ahogy telik az idő, tisztul a kép, ha jól figyelünk. Nem szabad többet várni a dologtól, mint ami alapból. Ritka az olyan eset, hogy a szeretőből pár legyen. Ezen a ponton eszünkbe juthat a Micsoda nő című film, és talán érdemes is elméláznunk rajta egy pillanatra. (Bassza meg hogy elfogyott a cigim. Időszakos dohányzóként nem tartok belőle sokat itthon. Pedig jól esne a Bailey's mellé.) A filmben Julia Roberts akkor nyert, amikor hagyta, hogy a büszkesége felülemelkedjen az érzelmein. Akkor tudja a férfi megtapasztalni, milyen a nőnek a hiánya, amikor szembesül ezzel. Teljesen érthető. És meg is kell találnunk ezt a büszkeséget magunkban, ha szeretnénk, hogy bármely férfi magához méltónak gondoljon minket. De ez bizony konfrontációval jár. És rohadtul erős jellem kell hozzá. Én a férjemnél már elveszítettem magam, mert nálunk már annyi ilyen volt, és én annyira ne...