Egy kedves barátom hangüzenetben bátorított a blogolásra, és felvetette, hogy szívesen olvasna a szeretői lét lélektanáról. Hát, nem is kell sokat várnia...

Azt épp az előző bejegyzésben említettem, hogy ha jól figyelünk, tisztán meg lehet látni, hogyan működik egy ilyen kapcsolat, mi van a cukormáz mögött. Tulajdonképpen semmi. :)  Persze, nyugodtan lehet cöccögni, meg kételkedni, mentegetni neked is a szeretődet, de tudod, babám, a helyzet az, hogy az igazat mondom. A cukormáz mögött nincs semmi. Nincs ígéret, nincs szerelem, nincs hűség, nincs tisztelet... MINTHA létezne mindez, de ez csak egy jól felépített illúzió, amit bekajáltál. Az a fél, aki ezt a fajta életmódot kvázi életvitelszerűen űzi, nem akar ebből kilépni. Még érted sem. Még értem sem. Aki egy értékes embernek tartom magam. És fogadni merek, hogy te is az vagy. És hogy miért nem akar belőle kilépni, annak számos oka lehet, de a legnyomósabb az, hogy így a legédesebb a punci. Titkos, ki kell várni, és abban a pár órában megszűnnek a szürke hétköznapok, csak ti vagytok és a csodás együttlét. És meg is kell dolgoznia érte. Hiszen kell egy jól felépített keretrendszer, amiben ez az egész flottul tud működni. Persze időnként vannak bug-ok, meg laggol is a kicsike, de ezeket ki lehet javítani, és fut a program tovább, ahogy annak kell. Nincsenek komoly elvásárok, nincsenek kérdések... mert te meg ki vagy éhezve. Nem feltétlenül a szexre (na jó, lehet hogy arra is :D), hanem a minden egyébre. A törődésre, az odafigyelésre, a kényeztetésre... neki pedig nem esik nehezére pár óráig téged minden elé helyezni. Főleg, hogy már pontosan tudja, hogy elég plusz energiát az első pár randin beletennie, hiszen onnantól már nyert ügye van, rajta vagy a horgán. Onnantól elég, ha csak hozzád ér, te meg már reszketsz és arra gondolsz, mikor lesz már benned. Bocs, ha nyers vagyok, de bassza meg, én is benne vagyok a csávában. Mert tehetek én bármit, egy pótolható eszköz vagyok csupán.

Hogy miért vagyok ennyire zabos? És hogy miért gondolom ezt? Mert veszélyben érzem az illúziómat. Vékonyodik ennek a valóságnak a szövete, és kezd áttetszővé válni. Átláthatóvá.

Péter ma többek között azt írta le nekem, hogy jövőre szeretne kivenni 2 havonta egy hét szabit, amikor is wellnesszezik/jókat eszik/alszik, és SZEXEL. Nem, nem VELEM SZEXEL, hanem csak SZEXEL. Valamint, idézem: "Nem tudom, miért, de ez nagyon fontos számomra." Persze utána leírta, hogy mert velem ez milyen csodás, de bazdmeg.

Na, kezded már érteni? Itt nem te vagy a lényeg, hanem a szex valakivel. És mindegy, mennyire csodás, tudjuk, hogy a szex olyan, mint a pizza: ha szar, akkor is jó. Lehet hogy veled csodás, de a másikkal is tökre elmegy. Azaz: tökre pótolható vagy. Ennyi.

Na, érted már, miért vagyok zabos?

Baszottul egy büszke bika vagyok, azért.

Kedden találkozunk. Én épp mensizek. És zabos vagyok. Hogyan lehetne ez még ennél is jobb?

Azt gondolom, vagy szemet kell hunynia az embernek ezek felett, vagy kilépnie a picsába, ha a büszkeségét követi. Ami szép eszme... de az a bizonyos disznó így kurvára éhen marad. És itt vissza is kanyarodtunk Julia Roberts-hez a Micsoda nőben.

Azt hiszem, kedden beszélek Péterrel. Face 2 face. Hogy legyen min gondolkoznia. Szexelni úgysem illene ugyebár mensi alatt... (szerinte. Nehogy olyan nyomok keletkezzenek, amiket nem lehet eltüntetni.) Hát akkor szerintem sem.

˜˜˜

Mindennek a tetejében, mióta befogom a pofám itthon, és csak teszem a dolgom, a férjem megtáltosodott: kérés nélkül is eszébe jut tenni dolgokat, pl elvinni a gyereket levegőzni, megöntözni a virágokat... valami nagyon elromlott... vagy... öööööhm... megjavult? Kurvára nem tudom már, mi van. De amikor megkért, hogy masszírozzam meg, tökre stresszeltem rajta, hogy majd szexelni akar... szerencsére Dani közben felébredt, úgyhogy nem derült ki, volt-e itt hátsó szándék, vagy sem. De szomorú, ha azt hiszi, minden rendben van köztünk, csak mert a felesége csendben teszi a dolgát.

Hogy mi is köztünk a probléma, arról írok legközelebb.