Szerető (&) anya

 Hogy miért is akarok elválni Karácsonytól egészen január 6-áig össze voltunk zárva. Mind lebetegedtünk, elég rendesen, ami azt illeti. Amikor már kicsit azt éreztük, hogy nem haldoklunk, és hogy le tudunk vezetni a férjem szüleihez, össze is szedtük magunkat meg a gyereket, és mentünk megpihenni pár napra. Férj szokás szerint sokat aludt és kivonta magát kvázi minden alól. Én is pihentem, amennyit tudtam, de voltak meredek történések, pl hogy Dani felköhögte magát éjjel, és nem volt hajlandó más karjában tartózkodni sírva-köhögve, csak az enyémben. Már az ügyeletet fontolgattuk, annyira fuldoklott szegénykém a köhögéstől. De mire eldönthettük volna, hogy elindulunk, szerencsére abbamaradt a roham. De persze apa ilyenkor is - látszólag hulla fáradtan - nyugodt szívvel fekszik le aludni, és hagy minket magunkra. Meg sem próbál segíteni. Tudom, ilyenkor anya kell, de lehet apa is jó lenne, ha nem nyugodna bele folyton az ilyen helyzetekbe. Mert lássuk be, érdekes, hogy csak anya mond...