november 28.

Apró csodák

Reggel a bölcsibe menet, miközben tolom Danit, sokszor már az aznapi teendőkön jár az eszem, vagy Péteren, vagy a férjemen. De ezen a szép napsütéses reggelen sikerül a jelenben maradni, és apró csodákra hívja fel Dani a figyelmemet. Elmegyünk egy takarítókocsi mellett a kormányablak épülete előtt, megállunk, hagyjuk, hogy elhaladjon mellettünk, majd gondolok egyet, megfordulunk, közben az is már közeledik, és véletlenül pont úgy haladunk el kanyarodva egymás mellett, mintha táncolnánk. Ezt a helyet megjegyezte, azóta minden nap várja a takarítókocsit.

Kicsivel később Dani az égre mutat: madárraj halad el fent a magasban, mi meg egy madaras szobor mellett nézünk felfelé a halványkék égre. Olyan magasan szállnak, hogy szinte csak apró pontoknak tűnnek. Megállunk és nézzük őket egy darabig. Milyen szemfüles az én kicsi fiam...

Hazaúton, ahogy egy irodaépület mellett haladunk el, megállok, mert Dani mond valamit, amit nem értek, odahajolok. Már nem tudom, mi volt az, nem lényeges, mindent mondogat már, épp abban a korban van. Megpuszilom, felegyenesedés közben pont felpillantok egy irodista lány mosolygó arcába. Végignézte a jelenetet.

Apró csodák mindig vannak, a kérdés az, eléggé figyelünk-e.