Egy hosszú stresszes időszak után, amit feleségként és anyaként töltöttem, a szeretőmnél fogalmazódott meg bennem annak a vágya, hogy elkezdjek naplót írni. Mert amikor 70 évesen az emlékezetem elhagy vagy megcsal, és nem fogok emlékezni többé a tegnapi napra, akkor itt megtalálom leírva (már ha arra egyáltalán emlékezni fogok, hogy valaha blogoltam bármiről :) ). Mert a történések már a csodának egy olyan szintjét képezik, amit bárki ember csak kívánhat magának, és amit mindenki megérdemelne megtapasztalni.

A barátságunk Péterrel régre nyúlik vissza - valaha kollégákként indultunk el ezen a közös úton. Ő volt a bátor, aki megszólított engem az irodai liftben. 2016-ban még korántsem voltam olyan nyitott, mint manapság... mit hoz az anyaság, ugye? :) De mindenesetre jól reagáltam a közeledésére, mert hamar barátok lettünk.

Alapvetően nem szoktam nézelődni a húspiacon, tehát nem lestem árgus szemekkel az irodában, melyik hímnek nincs az ujján gyűrű, és nem is ismerkedtem könnyen, pláne nem szerettem kezdeményezni valakinél. Az pedig, hogy olyannal kezdjek, akinek van valakije, a legnagyobb tabu volt számomra. Ezért nem tudott köztünk akkor semmi kialakulni - az ösvény, amin jártunk, nem metszhette egymást. A kapcsolatot, habár nem szorosan, de tartottuk. Aztán nekem férjem lett és gyerekem, nála nem történt változás, mindössze annyi, hogy a kapcsolata lassan 18 éve tartott... 10 helyett...  elszaladtak évek.

Közben egy üzenetváltás alkalmával kiderült, hogy ő nyitott kapcsolatban van, amin én eltátottam a számat: rengeteg korábbi célzása értelmet nyert. De nekem akkor eszembe sem jutott ilyet feltételezni, annyira egy szelíd, kedves arcú férfi... és ugye, "mindenki magából indul ki" alapon sem.

Néha találkoztunk, elszöktem hozzá egy kicsit megpihenni az anyaság terhei alól. Egyik ilyen alkalommal eléggé egyértelműen tudomásomra adta, hogy nem szűnt meg az érdeklődése irántam: minden elképzelhető módon próbált a kedvemben járni. Kedves szavakkal, teával, étellel, édességgel, talpmasszázzsal, de amikor egyéb masszázs is szóba került, gondoltam, ideje mennem. Még feszengve itthon is elmeséltem, mi történt, hátha a férjem veszi a lapot, és kicsit összeszedi magát az udvarlás terén. Hát, nem jött be. :D

Ezután kerültem is Pétert és a vele való kommunikációt, mert nem akartam elcsábulni. Tudatos döntés volt, hogy hű maradok, és tudatos döntés volt az is, hogy akkor nem engedtem le a falaimat. És az is tudatos volt, hogy viszonyt kezdjek vele.

Egy mély megfejtős estén, amit kedvenc uncsimnál töltöttem, meséltem neki a vágyamról, hogy az intimitást valakivel a házasságomon kívül éljem meg. (Miután sok-sok kérés, beszéd, könyörgés, dühöngés után, amikor a problémáimmal kapcsolatban, legyen az a most említett téma, a gyermekgondozás, a házimunka, vagy bármi egyéb, semmi haladást nem értem el a férjemnél. De SEMMIT. Mintha folyamatosan a falnak beszélnék. A nyitott kapcsolat ötlete sem borzolta fel a kedélyeit. Se a válás gondolata. Semennyire. Hát így szeret engem ez az ember? Így.) Tudtam, hogy ő nem fog elítélni, csinált már ő is hasonlót, nem is egyszer. Most örültem a támogatásának. Kiveséztük, hogy alkatilag az ember valószínűleg nem monogám. Hiszen miért ne szerethetnénk több embert is annyira, hogy az ágyunkat is megosszuk velük? Őt emiatt szeretem. Ő meg egy teljesen más típus, őt meg azért szeretem. Ismerős húrokat pengettek meg a lelkemben ezek a gondolatok. Abban a pillanatban három férfi barátom is eszembe jutott, akikkel ezt el tudtam volna képzelni. És végül úgy döntöttem, felkeresem Pétert ismét a lakásán, és kezdeményezek. Egyáltalán nem sikerült elegánsra, de bassza fasz. (Haha, bizony így történt már akkor is. És egy nagyon gyengéd, három menetes délutánban volt részem, ami már nagyon régóta nem történt meg velem. És akkor se a férjemmel. Hoppá.

Na de ennyi előszó után térjünk csak vissza arra a bejegyzés legelején említett estére!

Már kora délutántól az estére készültem. Szerencsére a fiam elaludt, így kapkodás nélkül tudtam hajat mosni, szépítkezni. Elővettem egy rég nem használt illatos testápolót. Ezzel egyidőben meg is írtam Péternek hogy örülnék, ha lenne egy kis férfi illata - nem tudom, mit használ, de az én orromnak csodálatos - és nem viszi túlzásba, mint sok kan. Nevetett. Aztán azt is megírtam neki, hogy szét fogom tépni.

Jó pár hete nem találkoztunk, mivel nekem rengeteg elfoglaltságom volt az utóbbi időben: masszőr tanfolyam, házfelújítás, végül de nem utolsó sorban egy 2 éves kisgyerek és egy férj. Amellett, hogy minden egyes nap végeérhetetlennek látszott, sokat telefonáltam, és az egészségi állapotom is megromlott ez idő alatt, ami még több terhet jelentett. Még arra sem volt már idő, hogy a korábban együtt töltött együttlétekről fantáziáljak. Ezért meglepődve vettem észre délután, hogy na, most már azért másra sem tudok gondolni, mint az estére, és várakozóan bizseregtem. Azt gondoltam, ez a pár hét érvénytelenítette vagy valahogy megkoptatta azt a vonzalmat, ami köztünk van, de -szerencsére- ebben nagyot tévedtem. Az első pár percben kicsit izgultam, de miután levettem a kabátom, beljebb kerültünk, ahogy megölelt, hozzám ért és megcsókolt, tudtam, hogy semmi sem változott - végigfutott a hátamon a borzongás és elementális erővel tört rám, hogy én akarom ezt a férfit.

Aztán megszűnt a tér és az idő: az izgató csókok és simogatások után elkezdte rólam legörgetni a harisnyát - leguggolt elém, mint valami lovag, és teszi ezt minden alkalommal, időnként felnézve rám. Közben végigsimít a lábamon. Áthúzza a fejemen és karjaimon a ruhámat, ugyanezzel a mozdulattal végigsimít a melleimen. A csipke body telitalálat volt. Csillogó szemmel tekint végig rajtam. Beinvitál a hálóba, mert az ágyon akarja rólam lassan levenni a csipkét. Elkezdi letolni a pántokat a vállamról, de már falja is a melleimet, halad lassan lefelé, belekóstol a várakozó puncimba - ami olyan édesen izgató, mert nem sok, de nem is kevés. Felhúzza a gumit, mellém fekszik és magára fordít. Nem akar már várni, gyorsan behatolna, de én nem engedem, ki akarom élvezni, ellentartok a combjaimmal a csípőjének. Egy darabig küzd, de aztán hagyja, hogy én irányítsak. Lassan és izgatóan engedem magamba, mindig egy kicsivel többet, szája hatalmas O-t formál a gyönyörtől. Nyers nyögéseitől még inkább beindulok - csodálatos ez az összeolvadás. Csúszós, ívelt és mély. Kicsit rászorítok odabent, mikor mélyen bennem van, ezt ismétlem, majd megállok, mikor közeledne az orgazmus. Ezt jó párszor megismétlem, ami mintha szinte frusztrálná. 

- Te őrült vagy! Mit művelsz? - kérdezni, mire én csak vigyorogni tudok.

A nyögésekből tudom, hogy pontosan annyira gyönyörteli ez neki, mint amennyire nekem is. Hamar elérkezik a csodás robbanás - nekem, ő még bírja, nem is hagy pihenni. Hagyom, hogy átvegye az irányítást. Hídba emeli a csípőjét, hogy minél mélyebben bennem legyen. Később az én csípőmet fogja meg és irányítja neki tetszően. Én igyekszem lekövetni, mit szeretne. Aktívan, erősen, odaadóan benne vagyunk az együttlétben. Hamarosan követ engem egy hatalmas orgazmussal. Én már csak mosolygok. Mellé hengeredem, és mint az elégedettség eleven szobrai, pihegünk és simogatjuk egymást. Beszélgetünk kicsit valamiről. Pl. hogy kinek mi tetszett nagyon az előbb. :D Szerinte legalább 10 percig a csúcs közelében tartottam a hadműveletemmel, szinte bosszankodva, de egyben lenyűgözve mondja. Nocsak, nem is tudtam, hogy ilyen jó vagyok. :D

Még kétszer szeretkezünk. Bár ilyen lenne minden estém.